Dalriada – A Walesi Bardok 1 Lyrics

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt? lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé. Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap. Montgomeryben így esett
A híres lakoma. Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér? De vakmerQn s hivatlanúl
ElQáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
„Elhullt csatában a derék –
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd. Ti urak, ti urak, hitvány ebek! igen kemény –
Parancsol Eduárd –
Ha! Ti urak, ti urak! Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
SürgQ csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren. hát senkisem
Koccint értem pohárt? – S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegql,
Minden velsz énekest! Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes. Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”
Máglyára! Ne szülj rabot, te szqz! –
S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány. Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt. Hol van, ki zengje tetteim –
ElQ egy velszi bárd! „Emléke sír a lanton még –
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”
Meglátom én! mi zúg?… mi éji dal
London utcáin ez? elQ síp, dob, zene! Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány. Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek! KunyhóI mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir. „Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyql az éji vad:
Te tetted ezt, király! Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma…
Túl zenén, túl sípon-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát. lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd. S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire! Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel! el! Ne éljen Eduárd? Felség! –
Ajtó megQl fehér galamb,
Psz bárd emelkedik. Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz. anya
Ne szoptass csecsemQt!…”
S int a király. „Ah! Király nem alhatik.”
Ha, ha! Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag. SzolgáI szét száguldanak,
Ország-szerin, tova. –
Ha, ha! S elérte még
A máglyára menQt. Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz! LegelQin fq kövér?

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *